László Huszárik: The Origin of the Names of the Constellations

Does our zodiac come from the story of Gilgamesh

We will probably never know who exactly wrote the story of King Gilgamesh, or whether the work had another purpose besides expressing the author's feelings, but there still might be a chance. The Epic relates the events of the life of Gilgamesh in 12 chapters. The mythological stories may be regarded as a special mixture of fantasy and truth, because Gilgamesh is recorded by historians today as having been a ruler who lived around the 28th/27th century BC, the fifth member of the kings of the Mesopotamian city of Uruk.
The poem's references to the stars have long been recognised, and have inspired a range of interpretations. In their book "Star Faith and Star Meaning", Franz Boll and Carl Bezold draw our attention to an intriguing coincidence: "...the Epic of Gilgamesh teaches us that the signs of the zodiac are the well-known constellations of the ecliptic divided into ten months, of which many have the same Babylonian name as the one used today..." and that "The Epic of Gilgamesh only refers definitively to eleven constellations". (-1) The authors note the link between the Epic and the signs of the zodiac, but still conclude that "...inscriptions offering astrological writings according to every sign of the zodiac are to this day completely absent".
We disagree with this last statement, because upon investigation of astronomical references we have to conclude that the 12 chapters of the story are not identical to the 12 heavenly constellations, but rather make up a system which is even broader than that! The Epic of Gilgamesh contains many systematic references to astronomy and they are truly consistent with the signs of the zodiac, although they are not restricted to one for each chapter and they do not go all around in a circle one after the other.

A Brief Summary of the Story of Gilgamesh:

Tablet 1. The creation and origin of Gilgamesh. Our hero, two thirds divine and one third human, is king of the city of Uruk. Because the king is cruel and oppressive, the citizens complain to the gods, who create Enkidu to exert some kind of restraint over Gilgamesh. Enkidu, who bears many similarities to Gilgamesh, lives at first among the animals, but he is "raised" from them after an "amorous encounter" with a priestess from the temple of Ishtar.
Tablet 2. Enkidu approaches the city of Uruk, where he fights with Gilgamesh, after which they become good friends.
Tablet 3. Gilgamesh proposes a trip to the Cedar Forest to kill Humbaba, the forest's guardian. Enkidu and the city elders try to talk him out of the idea, but after entreating the sun-god Shamash for help and protection, Gilgamesh manages to persuade Enkidu to accompany him.
Tablet 4. The pair of friends set off to carry out the plan.
Tablet 5. In a dream, Gilgamesh foresees success. They cut down the trees and, with the help of the sun-god Shamash, they defeat Humbaba.
Tablet 6. They return to Uruk where the goddess Ishtar makes advances to Gilgamesh. He, however, rejects her for her unfaithful nature. The goddess is offended and asks her father, Anu, to send the Bull of Heaven to punish Gilgamesh. Gilgamesh and Enkidu then slay the Bull of Heaven and take its horns to the temple in victory.

Tablet 7. The gods meet to decide on a punishment for the killers of Humbaba and the Bull of Heaven. Despite Shamash pleading in his defence, Enkidu is sentenced to death.
Tablet 8. Enkidu dies, and Gilgamesh wanders the wilderness in despair.
Tablet 9. Gilgamesh, still grieving, decides to seek his ancestor Utnapishtim, who was granted immortality by the gods following the Great Flood (Utnapishtim can be identified with Ziusudra, the Sumerian equivalent of the Biblical Noah), and who lives beyond the underworld.
Tablet 10. Our hero continues on his way and gets advice from a divine alewife on how to cross the sea. The ferryman helps him across to the island where he meets his immortal ancestor.
Tablet 11. Utnapishtim relates the story of the flood, the construction of the ark and his immortalisation. Gilgamesh also desires to be immortal, but he fails to fulfil Utnapishtim's challenge. Utnapishtim does, however, reveal where a plant can be found that will make Gilgamesh young again. He obtains the plant, but it is stolen by a serpent, and Gilgamesh returns to Uruk disheartened.
Tablet 12. Gilgamesh pleads with the gods to say what awaits him after death. The gods hear him, and send Enkidu's ghost up to him.

How do all these events relate to the constellations of the zodiac? Even though it is not possible to connect each and every chapter with a single star sign, the zodiac does form an excellent backdrop for telling the story. There are clear references to constellations in the zodiac, as well as to others which are directly next to the zodiac. To illustrate this, below is the Babylonian star chart, based on the Mul.Apin tablets, as reconstructed by Gavin White in his book Babylonian Star Lore.

The events begin with the birth of the hero, in the first Tablet of the Epic. "The great goddess created the hero Gilgamesh." The ancients held firm to the belief that heroes of divine origins were born to virgins. Gilgamesh is two thirds divine in origin, and Tablet 1 is represented among the constellations by the Virgin. The Virgin in those days was still shown holding an ear of barley, representing new life, although this was later replaced - somewhat contradictorily - with an infant. The constellation of Virgo can also be seen to show two forms. At the end of the chapter the gods also created the shaggy hair-covered Enkidu, whose body was a "stuffed sheaf of wheat" and who was "strong as a lion". Gilgamesh has a dream in which he learns of the creation of a faithful "brother star". The "double virgin" therefore symbolises the creation of these two divine beings.

Following the constellations around anti-clockwise from Virgo we arrive at Leo - the Lion. In Tablet 2, the "strong lion" reaches Uruk and fights with Gilgamesh, eventually becoming friends with him. The Lion, as a symbol, has another possible meaning. It could signify the kingdom itself, of which Gilgamesh was King - the name of the star Lugal, or Regulus, means King - and which was at the time based in the city of Uruk, where the two beings, Enkidu and Gilgamesh, meet in Chapter 2.

Tablet 3 relates Enkidu's attempts to dissuade Gilgamesh from his plan. The third zodiac constellation is Cancer, the Crab, which is moving, as in reality, "backwards" through the heavens. In other words, this is the one who causes delay and obstruction to others - "why are you preparing for a battle as never seen before?... who would dare to enter his forest?... he wears the seven terrors bestowed on him by Enlil!". Gilgamesh manages to persuade Enkidu, however, and "they took each other by the hand and departed for the splendorous palace".

According to Tablet 4 the "two heroes", fully armed, set off together in friendly agreement "my dear friend", "you are right, my friend", "stand up, my friend, and let us leave together", to carry out their plan. The constellation Gemini, the Twins, symbolises this act.

Tablet 5 describes how they defeat Humbaba with help from Shamash, the sun god. Shamash can be identified with the constellation Orion, and Humbaba, who is dressed in "seven auras" of lightning, with the Pleiades. This is shown above the constellation Taurus as a "Star Cluster" of seven rings. In astrology this constellation is closely linked with war. In Tablet 4, Gilgamesh told Enkidu about the enemy as follows: "tear up his sevenfold armour, but beware, if you remove one, there are still six more underneath". The older Sumerian version of the Gilgamesh Epic is even more specific, and Gilgamesh fights against "these seven warriors", "that shine in the sky", "sons born to the same mother", that are Huwawa (Humbaba).

The temporality and spatiality of the journey are precise.

Tablet 3 is identified with the sign of Cancer, and at this time Gilgamesh and Enkidu are still in Uruk. They set off on their journey at the end of the chapter, as Tablet 4 relates the journey itself. They travel up to the great "wheel rim" where no human had gone before them, and "they walk a journey of a month and a half in three days", before reaching Shamash, and the entrance to the forest of Humbaba.

Is this all just poetic licence, or is there something deeper that we need to consider? The Sumerians divided the year up into 12 months of 30 days each, based on the phases of the Moon. This gave them a year of 360 days in total, as opposed to the astronomical year of 365 days, although they did reckon in regular corrections to account for the discrepancy. This separation is not the result of imprecise calculations, but rather the product of quite an elegant correlation between space and time. 1 day = 12 x 30 minutes, and 1 year = 12 x 30 days = 360 days. The Zodiac is 12 x 30° = 360°. Therefore both Time and Space are made up of units of 12 x 30 = 360. From the end of Cancer (the departure from Uruk) they travel 45 units (or 45 degrees) and this takes 45 days: "a journey of a month and a half". This leads them precisely to Shamash-Orion: our travellers "dug a well before sunset and offer their faithful waters to Shamash". In the epic poem we have traversed three tablets, so Gilgamesh and Enkidu travel a journey of 45 days in just three.

In the alternative translation by Robert Temple, in Tablet 3, Gilgamesh makes a promise before the people of Uruk to return to the city for the Akitu festival.(2) At the end of Tablet 5 the victors can be found on the banks of the Euphrates. The new year celebrations of the Akidu festival were held at the first new moon following the vernal equinox, which falls in the constellation Taurus, between March and April, and this is the sign, or time of year, that we have now reached

Tablet 6 describes the slaughter of the "Bull of Heaven" which had been sent to Earth to challange Gilgamesh. According to the story, while washing on the banks of the Euphrates. Gilgamesh is approached and propositioned by the goddess Ishtar, whose advances he rejects in view of the misfortunes that have befallen her previous lovers: "Tammuz, mourned for so many years because of you, ... you broke the wings of the one with brightly coloured feathers, ... you tricked the lion into falling in a pit, ... the shepherd who sacrificed kid goats to you daily was turned by you into a wolf, ... you transformed the gardener into a blind mole." Two of these lovers are located in the second quadrant of the sky: the "Shepherd"(Crook) and the "one with brightly coloured feathers" is taken to be the „Rooster”. We can also see the goddess Ishtar herself, as the constellation of the „Bow”, the goddess of war and victory. Determined to avenge the insults, the goddess asks her father to create the "Bull of Heaven", and to "thrust his horns into the canvas of the sky". We are in the sixth chapter, we can see the sixth figure on the Zodiac:
An my father! Create a young bull,
Brave, strong and six months of age
and place the tether in my hands!"

This clearly refers to Taurus, known to the Sumerians as the Bull of Heaven. Anu, the father of the gods, allows the bull to be descended to Earth, and a new battle ensues between the Bull of Heaven and the Twins, who "embraced each other as two brothers". There were two battles, and the Twins appear two times in the sky, as the Great Twins and the Little Twins.

We have reached the halfway point.

The signs of the Zodiac have provided a faithful reflection of the events. The Twins (Gligamesh and Enkidu) and Orion (Shamash) have fought against the Bull and the Pleiades. As we can see, this depiction of confrontation is not present in the case of other constellations. The conflict is also shown by a sign which has a more abstract meaning, the crescent Moon. The god Marduk not only created the Moon to light up the night and to mark the cycles of the months, but also to face up to the Sun. The crescent Moon stands on the side of the Bull and the Pleiades, against the Sun god Shamash and his allies. The horns of the Bull transformed into the crescent Moon in later civilisations. This is the earliest appearance of the fight between light and dark as the struggle between good and evil.

The story itself has reached its climax with the death of two divine (celestial) creatures at the hands of two demigods, assisted by the sun God. The consequences are unforeseeable

We have so far progressed 180 degrees around the sky in an anti-clockwise direction. Now we return to our starting point and make the same 180 degree journey, but this time in a clockwise direction. Gilgamesh also returned to his starting point, Uruk, after defeating Humbaba.

In Tablet 7 the Divine Council, after weighing up the evidence and debating what to do, pass the judgment that "one of them must die". The constellation Libra, the Scales, helps us to follow the continuing story. Libra is located in the sky between the claws of the scorpion, Scorpio, and the "Seated Gods" and "Standing Gods". Also present at the session was Shamash, the sun god, who is also depicted with the symbols for the god of justice. The judgment - in spite of Shamash speaking in his defence - was death for Enkidu. In this quadrant of the sky, beside the "Seated and Standing Gods" constellations were named after the "Seated Dog" (Hercules) and the "She Goat" (Lyre). Both these constellations can be associated with the goddess Gula, who ruled over health and sickness, and in the poem we read of Enkidu "with his body torn by agony" calling to Gilgamesh, "I am accursed ... my friend I will rot in my bed."

Enkidu has a vision of his own death in a dream: "...suddenly beside me there is a being, half human, half eagle... reaching out its terrible talons towards me...

he bade me follow him, to the place where Irkalla resides! To the home of darkness, from which there is no return!" This scene is represented by the constllation of the "Eagle and the Dead Man", believed to be the bearer of souls to the afterworld.

Tablet 8 describes the distressed wanderings of Gilgamesh, after losing his friend and witnessing death. This is shown by the figure on the axis - the Mad Dog (Lupus) - with legs of a lion. As the text says, "I will clothe myself in a lion's pelt and wander in the desert."

Tablet 9 obviously refers to the constellation Scorpio, as the gates to the underworld are guarded by a pair of Scorpion-men, who shine with light. Our ancestors frequently connected the entrance to the next world with Scorpio, and not only the Babylonians but also among North American Indians (e.g. Sumo and Cherokee): "Mother Scorpion is considered to be the one who lives at the end of the Milky Way, where the souls of the dead are received." (3) In his dream Gilgamesh saw armies of dead dancing before him.

In the second part of Tablet 9 Gilgamesh continues on his wanderings, as the scorpion guards take pity: "Carry on your way towards the home of your royal forebear, towards the setting sun". The sense of this ties in with the constellation Sagittarius, the Archer, which in the ancient Middle East was rather a Royal Highness. Here, as well as on the Dendera Zodiac, the form is depicted with the headdress of a ruler (in Egypt with a double crown, in Babylon with antlers). The Sumerian name is Pabilsag, which can be translated as the "omnipotent guardian" or alternatively the "chief ancestor". He is therefore the king, or in the present example, Gilgamesh, who accepted the advice and "followed the path of the Sun to where it sets". We can also interpret this sentence more broadly than merely wandering off to the west, as in this case there is little meaning to "following the path of the Sun". Around 2700 BC, the Sun rose and set in November in the Archer (Sagittarius), in December in the Goatfish (Capricorn) and in January in the The Great One (Aquarius), so Gilgamesh does indeed follow the path of the Sun, but the one "in the sky".

The ferryman who helps Gilgamesh across the sea features in Tablet 10. He is the Goatfish, which is today's constellation of Capricorn. What could be a more appropriate representation of a ferryman than a being that has features of both the water and dry land? To cross the water they will need the Cargo Boat, the constellation for which lies at the foot of Sagittarius.

Here once more we are given some help in identifying the place of the journey. With the ferryman "they voyaged a journey of a month and a half from the coast", where Gilgamesh meets the waters of death and where he is noticed by Utnapishtim. Once more, it can be no coincidence that 45 days means 45 degrees, which, in the Zodiac, takes us from the constellation of the Goatfish (Capricorn) to Aquarius.

At the start of Tablet 11, Utnapishtim tells the story of the deluge, and in the zodiac we can see the sign Aquarius, the Water-bearer. The former name of Aquarius is "The Great One", which clearly describes the survivor, Utnapishtim. In the Epic we hear him say "together with the most worthy I witnessed in a portentous dream that the human race would not die out forever”.

As the Tablet continues it describes the destruction of humanity, who "fill the sea like fish". The following constellation in the sky is Pisces, the Fish. These days the constellation is shown as two fish, but in the Babylonian representation one branch of the "Fish" actually appeared as a Swallow. Perhaps the reason for this is that Utnapishtim dispatched a dove, a swallow and a raven to see if there was any dry land. The northern branch of Pisces was called the "Swallow". Other constellations in that part of the sky - Pig, Horse and Deer - refer to other animals that were saved. Next to them stands the sign of the Winged Panther, the holy animal of Nergal, the god of the Underworld, who portends death and destruction. "Nergal, the God of the Underworld, tore out the posts."

Following this, in the same Tablet, Utnapishtim speaks of reaching dry land, "far away in the twelfth region" the peak of Mount Nisir rose up "and I paid sacrifice to the gods", "slaughtering ram and buck". The twelfth constellation in the zodiac is Aries, the Ram, which was the preferred animal of sacrifice.

In Babylon, the constellation Aries was referred to as the "Contracted Man" or "Hired Man". This name also refers to Utnapishtim, who was consciously left alive. The god Enlil was furious to find out there were survivors, and only the influence of his peers reconciled him to the situation. A pact was made with the surviving "Great One". In the Biblical version, after the sacrifice had been made God declared that He would never destroy the Earth again. (4) The symbol of the sealing of the pact became the "Rainbow". In traditional astrology the New Year begins with Aries, and the turn of the year is generally the time of rebirth and the declaration of religion. These events all fit in perfectly with the story so far. Gilgamesh's journey to the underworld ends here and he returns to Uruk.

Tablet 12 can be identified with the figure of Lulal, who is Enkidu as he wanders in the underworld. Lulal, who has the head of a lion (Enkidu also previously had the characteristics of a lion), and carries a whip in his hand, earns permission to seek out Gilgamesh in the land of the living. (5) Ancient Sumerian texts describe Enkidu in the underworld: "He held his stick in his hand and the souls of the dead fled in terror from his stick.”

For the Persians, the last ten days of the year are the period in which the souls return to the Earth. Enkidu is also granted permission to seek his friend. The god of the Underworld (Enmesharra) is ordered by the god Ea (Shupa) to "drive a hole inside the Earth and force it through to the mouth of the Underworld! And cast the spirit of Enkidu through the hole, from the Underworld to the world of the Sun, to join the living, so that he may find Gilgamesh and embrace him once more!" The lion-headed Enkidu of the Underworld is tied by the axis of the Zodiac to the lion-footed "Mad Dog" who roams the world of the living, whom we have identified with Gilgamesh in his search for Enkidu.
The spirit meets the living.

The events are therefore easy to relate with the help of the celestial sky, or rather with a version that contains the zodiac. Only one fact speaks against the theory that the zodiac was used as a reference to relate the legend during story-telling in the desert, and that is the fact that it is not possible to see all twelve constellations from any single point on Earth at the same time, so in a campfire tale this would not work in practice, and only a pictorial temple representation of the zodiac could have worked.

Modern name of constellation Related chapter in the Epic of
Sumerian name Explanation
Maiden (Virgo) 1. AB.SIN / KI.HAL The Seed Furrow
Lion (Leo) 2. UR.GU.LA The Lion
Crab (Cancer) 3. AL.LUL Crab
Twins (α, β Gemini) 4. MASH.TAB.BA.GAL.GAL The Great Twins (Gilgames, Enkidu)
Hunter (Orion) 5. SIPA.ZI.AN.NA True Shepherd of Heaven
Pleiades(Pleiades) 5. MUL.MUL, 7.BI DINGIR Star Cluster, 7 Gods
Great Dog (Canis Major) 6. BAN Bow (Ishtar)
Hare (Lepus) 6. DAR.LUGAL Rooster
Charioteer (Auriga) 6. LU.CHUN.GA Shepherd (Crook)
Twins (Gemini) 6. ASH.TAB.BA.TUR.TUR The Little Twins
Bull (Taurus) 6. GU4.AN.NA The Bull of Heaven
Scales (Libra) 7. ZI.BA.AN.NA The Scales
Serpent Bearer (Ophiuchus) 7. DINGIR.KU.A.MESH The Sitting Gods
Northern Crown (CorBorealis) 7. DINGIR.GUB.BA.MESH The Standing Gods
Lyre (Lyra) 7. UZ She Goat, (Guddess Gula)
Hercules (Hercules) 7. UR.KU Sitting Dog (Gula's Holy Animal)
Eagle (Aquila) 7. A.MUSHEN, LU.USH Eagle and the Dead Man
Wolf (Lupus) 8. UR.IDIM The Mad Dog
Scorpion (Scorpius) 9. GIR.TAB The Scorpion
Archer (Sagittarius) 9. PA.BIL.SAG Chief Ancestor
Southern Crown (Corona Australis) 10. MA.GUR The Ark
Sea Goat (Capricornus) 10. SUHUR.MAS.KU Goat-fish
Water Bearer (Aquarius) 11. GU.LA The Great One
Dolphin (Delphinus) 11. SHAH The Pig
Little Horse (Equuleus) 11. ANSHE.KUR.RA The Horse
Winged Horse (Pegasus) 11. LU.LIM The Stag
Seated Queen (Cassiopeia) 11. UD.KA.DUCH.A Panther, (Nergal)
Fishes (Pisces) 11. KU6 Fish
Western section of Fishes (Pisces) 11. SIM.MACH Swallow
Chained Maiden (Andromeda) 11. TIR.AN.NA The Rainbow
Ram (Aries) 11. LU.HUN.GA The Hired Man
Furnace (Fornax) 12. LU.LAL Lulal Latarak
Hero (Perseus) 12. SHU.GI, EN.ME.SHA.RA Old Man, Enmesharra
Herdsman (Bootes) 12. SHU.PA The Yoke (Ea)

Another interesting aspect of the text is that we can find a reference to the events taking place on a different plane.
„They set off, in rapid steps, and did not stop for twenty leagues,
Then they drove their swords into the ground, and broke off to eat and rest,
After thirty leagues the night covered them and they lay down,
In one day they had covered a wondrous fifty league journey.”

This description comes before the 45 day journey (before the fight with Humbaba). If we play with the numbers mathematically, and divide the 20 leagues by 30 leagues, we get a figure of 0.666r. If we divide 50 by 30 we get 1.666r. The forest of Humbaba extends to twice ten-thousand hours of walking, which, using the Sumerian figure of 12 hours per day works out at 1,666.666r days. In all these numbers we can see a recurring 666. If we add together the 360 degrees of the Zodiac at intervals of 10 degrees from 10° to 360° we get a total of 6660. As the Sumerians did not use a zero, the context had to show if they meant 6 or 60, so we can also assume that the sky was divided into 36 sections. A special feature of the number 666 is that it is the sum total of adding up all the numbers from 1 to 36. This could all imply that the events all take place on a different plane, when Gilgamesh and Enkidu travelled to the "wheel rim" to fight Humbaba. This reference is repeated at the end of Tablet 11, as a kind of conclusion, when Gilgamesh, exhausted from his travels, leaves the boat and returns to his city.

Was the legend built up around the constellations or did local astronomers use the story as a basis for naming the constellations? As far as we know, the names of the signs of the Zodiac were given by the Sumerians, and these names are echoed in Egyptian and Greek astronomy.

Apart from those figures which are quite clear, in certain cases a degree of creative imagination is required to discern the forms that have been assigned to the stars. If a picture of thousands of stars were placed before us without any markings, few of us would be able to see exactly those figures. The Virgin, for example, was depicted with two figures, and later with one, sometimes seated and sometimes standing. The figures may have changed but the names remained the same, and the reason for this, in my opinion, is that the meaning of the constellation was more important than the form.

Why were these zodiacal figures "expressed" in this way? Partly for identification, naturally, and partly to tell us an informative story about our past through their names. The Zodiac constellations acquired their names from the Epic of Gilgamesh. This is supported by the fact that neighbouring constellations around the Zodiac - such as the "Seated Gods", "Standing Gods" and "Rainbow" - also refer to the story, even if they are not mentioned in the Epic itself. It cannot be that the story was built up around the existing names of constellations, so it must have happened the other way round: The names of the Zodiac constellations derived directly from the story.

Some other constellations - mostly in the first quadrant - have names originated from even earlier than Gilgamesh. These include such constellations as "Abyss", "Ninmah" and "Eridu". These are not related to the Epic of Gilgamesh, but to a story that predates it. The god of the Abyss was Enki, who founded the very first city in Eridu, so the story is clearly that of Enki and Ninmah. Ninmah was the mother of humanity who finally created humans at the request of Enki, and after several failed attempts. This is the story of the creation of the first people, and this precedes the legend of Gilgamesh. It all goes to show how the ancient people wrote their literature in the stars of the sky, they viewed the world as a unified whole.

László Huszárik (2009)

The quotations are taken from the Hungarian works "Gilgamesh - the Message of the Clay Tablets" by Sándor Rákos, and the books by A. Dobrovits and L. Kákosy on the legends and tales of Egypt and Mesopotamia.
1- Franz Boll and Carl Bezold: Star Faith and Star Interpretation
2- Epic of Gilgamesh by Robert Temple: He Who Saw Everything
'The men of Uruk who know..................
There would I be strong, I travel the wheel-rim......
I commence the struggle which I know not, the motion
Blesses me!...... the path....... before
I will enter the city gate of Uruk....
I will turn towards, and the Akitu Festival in.................
I will celebrate the Akitu Festival in.

3- Giorgio de Santillana and Hertha von Dechend: Hamlet's Mill
4- The Babylonian constellation above Pisces is the "Rainbow". Although it does not feature in Sumerian or Assyrian texts, according to the Biblical version, after the Flood, this is God's sign of the promise not to destroy humanity.
5- The figures of Lulal and Latarak (Cetus) are known for their role in the separation of the old year from the new, and they are revered protectors.

Translation: Steve Kane
All rights reserved

Acta Historica Hungarica Turiciensa 27. evf. 1. sz.
Continuation: Enkidu a Kentaur, Acta Historica Hungarica Turiciensia, 28. evf. 2. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00008/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2013_1.pdf

Where do our religions originate? Where does our belief in the Creation of the World come from? And where, above all, do we come from?
You can read about this, as well as the origin of religious symbols, in the book "The Secret of the Zodiac".
We are looking for a publisher who can ensure that the book reaches a wide audience.

A csillagképek nevének eredete.

Talán sohasem tudhatjuk meg, ki írta Gilgames király történetét, és az érzelmek átadásán kívül volt-e más célja. Talán igen. Az eposz Gilgames életének fontosabb eseményeit eleveníti fel 12 fejezetben. Mitologikus történeteit a képzelet és valóság sajátos keveredésének tekinthetjük, mert Gilgamest ma uralkodóként tartja nyilván a történelemtudomány, aki i. e. 28-27. század táján élhetett és a mezopotámiai Uruk város királyainak ötödik tagja volt.

A költemény csillagokkal való kapcsolatát már régen felismerték, találgatásokra késztetve elemzőit.
Boll és Bezold érdekes egybeesésre hívja fel figyelmünket a Csillaghit és csillagfejtés című könyvben: „..Gilgames eposz tanítja, az állatöv jegyei, a tíz hónapra elosztott ismert ekliptikus csillagcsoportok, amelyek közül többnek babiloni neve megegyezik a még napjainkban használatossal..” illetve, „Gilgames eposz csak tizenegy csillagképre utal határozottan”. (-1) A szerzők felismerték a kapcsolatot az eposz és az állatégövi jegyek között, de mégis azt mondták, hogy „..az olyan feliratok, amelyek minden állatövi jegy szerint rendezett asztrológiai írások lennének, mindmáig teljesen hiányoznak.”

Ez utóbbi állítással nem érthetünk egyet, mert keresve a csillagászati utalásokat elmondhatjuk, hogy nem azonos a 12 fejezet a 12 égövi jeggyel, hanem ennél szélesebb rendszert alkotnak! A Gilgames eposz több csillagászati utalást is rendszerezetten tartalmaz, valós az állatégövi jegyekkel való megegyezés, sőt további csillagcsoportokkal is, csakhogy nem fejezetenként és nem a körben egy irányban haladva végig.

Az ismert történet röviden:

1. tábla. Gilgames teremtését és származását meséli el. A főhős kétharmad részben isten és harmadrészben ember, Uruk város királya volt, aki ellen az emberek zsarnoki természete és kíméletlensége miatt panaszt emeltek az isteneknél. Megfékezésére teremtették meg hozzá hasonló ellenfelét Enkidut, aki az állatoktól „szerelmi szocializációval” lett elválasztva egy Istár papnő segítségével.

2. tábla. Enkidu Uruk városában megküzd Gilgamessel, majd a végén barátságot kötnek egymással.

3. tábla. Gilgames harcba indul Humbaba, a cédruserdő őre ellen, de Enkidu és Uruk város vénei megpróbálják lebeszélni a tervéről. Samas napisten segítségében bízva Gilgames végül meggyőzi Enkidut, hogy tartson vele.

4. tábla. Ketten együtt elindulnak a terv végrehajtására.

5. tábla. Gilgames álmában terve sikerét látja. Kivágják az őrzött fákat, és Samas napisten segítségével legyőzik Humbabát.

6. tábla. Visszatérnek Uruk városába, ahol Istár istennő felajánlkozik Gilgamesnek, de ő visszautasítja csapodár természete miatt. A sértett istennő atyja elé járul, hogy az Égi Bikát küldjék le, azzal büntessék meg a hőst. Gilgames és Enkidu azonban megölik az Égi Bikát is, a szarvakat pedig a hős a templomba viszi győzelmi jelképként. Lakomával ünnepelnek.

7. tábla. Az istenek tanácskozásra gyűlnek össze, hogy megvitassák, milyen büntetést szabjanak ki Humbaba és az Égi Bika gyilkosaira. Samas napisten védelmébe veszi Enkidut, de az ítélet végül mégis a halálát mondja ki.

8. tábla. Enkidu meghal, Gilgames pedig fájdalmában bolyong.

9. tábla. Gilgames vigasztalhatatlan és elhatározza, hogy megkeresi „halhatatlan” ősét, az alvilágon túl létező Um-napistimet, akit az istenek maguk közé fogadtak a vízözön után (Um-napisti későbbi neve Ziuszudrának, aki a sumer Noé).

10. tábla. Hősünk tovább halad vándorútján. Az isteni kocsmáros nőtől kap tanácsot, hogyan kelhet át a tengeren. Egy révész segíti az átkelésben és találkozik a nagy előddel.

11. tábla. A halhatatlan ős elmeséli a vízözön, a bárkaépítés és istenné válása történetét. Gilgames is örökéletűvé szeretne válni, de nem állja ki Um-napisti próbáját, aki ennek ellenére mégis elárulja a megfiatalító növény helyét. Gilgames megszerzi a növényt, azonban azt egy kígyó elragadja tőle, így csalódottan tér vissza Urukba.

12. tábla. Gilgames könyörög az istenekhez, hogy megtudja mi vár rá a halál után. Az istenek meghallgatják és felengedik hozzá Enkidu szellemét.

Ez tehát a történet címszavakban. Nézzük meg, hogyan kapcsolódnak az események az égövi jegyekhez. Ha nem is minden fejezethez kötődik egy-egy égövi jegy, mégis kiválóan elmesélhető a történet a zodiákus segítségével, ugyanis pontos utalások vannak a zodiákus és nem zodiákus csillagképekre. A babiloni égövi jegyek lesznek a segítségünkre, melyet Gavin White rekonstruált a „Mul.Apin” táblák alapján, Babylonian Star-lore könyvében.

A zodiákus és Gilgames - Az első képregény

Az események a főhős születésével kezdődnek, az eposzban ez az első tábla. „A sorsteremtő istenasszony megteremtette a hős Gilgamest.”Az ókorban makacsul tartotta magát az a hit, hogy az isteni származású hősök szűztől születtek. Gilgames 2/3 részben isteni származású, a csillagképek közül így a Szűz szimbolizálja az 1-es táblát. A Szűzt ekkor még kalásszal kezében ábrázolták, amely az új életet jelképezte. A csillagképről az is látható, hogy két alakkal jelenítették meg. (Egy kis fantáziával Mag Barázdának nevezték.) A fejezet végén az istenek megteremtették a bozontos, szőr borította Enkidut, kinek „teste tömött gabonaasztag”, és „erős, mint az oroszlán”. Gilgames álmában értesül hűséges testvércsillaga teremtéséről. Ez a „kettő szűz”, a két isteni lény teremtését szimbolizálja.

A Szűz csillagképe után - az óramutató járásával ellentétesen haladva - az Oroszlán következik. A 2. táblán az „erős oroszlán” eljut Urukba és megküzd Gilgamessel, akivel végül barátokká válnak. Az Oroszlánnak, mint szimbólumnak egy másik lehetséges jelentése is van. Jelezheti magát a királyságot, amelynek Gilgames volt a királya és amely ekkor Uruk városban volt, s itt találkozik a 2. fejezetben a két teremtmény is.

A következő, 3. táblán Enkidu vissza akarja tartani Gilgamest a tervétől: „párja-még-nem-volt harcra miért készülsz?...ki merne hát az erdejébe lépni?..Enlil hétszeres iszonyatba öltöztette!”. A harmadik égövi jegy a Rák, amely valóságosan is „visszafelé” halad az égbolton. Ő az, aki hátráltat, akadályokat gördít valakinek az útjába. Gilgames végül meggyőzi Enkidut, és „kézen fogták egymást, úgy mentek a fényességes palotába” .

A 4. tábla szerint a „két hős” fejszékkel, tőrökkel felfegyverkezve, baráti egyetértésben halad a terv végre hajtására: „kedves barátom”, „igazad van barátom”, „állj fel, barátom, és induljunk együtt az erdőbe. Ezt a cselekményt az Ikrek csillagképe jelzi.

Az 5. táblán legyőzik Humbabát Samas napisten segítségével. Samas az Orion alakjával azonosítható, Humbaba pedig, aki „hét réteg” villámlásba burkolózott, a Plejádokkal. Ez a Bika csillagkép felett van jelölve hét karikával, mint „Csillaghalmaz”. Az asztrológia ezt a csillagképet a háborúval hozza összefüggésbe. A 4. táblán az ellenfélről így szólt Gilgames Enkidunak: „tépd föl hétszeres védőburkát, de vigyázz ha egyet leszaggatsz, hat marad még mindig alatta”. A Gilgames eposz régebbi sumér változata nyíltabban fogalmaz: „e hét vitéz” „akik az égen csillognak” és „egyazon anyának fiai” .

Az utazás idő és térbeli ütemezése pontos.

A 3. táblát a Rák jegyével azonosítottuk, ekkor Gis és Enkidu még Urukban tartózkodik. Indulásuk a fejezet végén történik, mert a 4. tábla már az utazásukról szól. Megtörténik a felutazás a „kerékabroncsra”, ahol még nem járt ember előttük. „Másfél hónapi járóföldet három nap alatt járnak végig”, mire elérkeznek Samashoz, ill. Humbaba erdejének kapujába.

Vajon csak költői megfogalmazásról van szó, vagy többre kell gondolnunk? A sumerek a Hold változásai alapján, 12 darab 30 napos hónapra osztották az évet. Ez ugyan 360 napot ad a csillagászati év 365 napja helyett, de időszakonként tervszerűen korrigálták az eltérést. A felosztás nem a pontatlan számítások eredménye, hiszen eleganciával esik egybe a tér és idő felosztása. 1 nap = 12 x 30 perc = 360 perc, 1 év = 12 x 30 nap = 360 nap. A Zodiákus 12 x 30° = 360°. A Tér és az Idő 12 x 30 = 360 egységet alkot. A Rák végétől (indulás Uruk városból) 45 egység, vagyis 45° telik el, ez időben 45 nap: „másfél hónapi járóföld”. Így pontosan eljutunk Samas-Orionhoz: a főszereplők „napnyugta előtt kutat ásnak – hűs vizét Samasra köszöntik.” A hőskölteményben három táblát haladtunk, így tesz meg Gis és Enkidu 3 nap alatt 45 nap járóföldet.

Másik fordításban - R.Temple értelmezése szerint - a 3. táblán, Uruk város népe előtt Gilgames megígéri, hogy visszatér városába az Akitu fesztiválra. (2) Az 5. tábla végén az Eufrátesz partján találjuk a győzteseket. Urukban az újévi Akitu ünnepet a tavaszi napéjegyenlőséget követő újholdkor ünnepelték, ami a Bika jegyben, március-április hónapban volt, ezt jegyet vagy időpontot éppen most értük el.

A 6. tábla az „Égi Bika” megöléséről szól, melyet a földre küldtek Gilgames ellen. A történet szerint az Eufrátesz partján tisztálkodó Gis megtetszett Istár istennőnek aki felajánlkozik, de Gis visszautasitja, szemére vetve szeretőit és szerencsétlen sorsukat: „Tammuz sok éven át búsult miattad, a tarkatollú ..szárnyát törted, a hímoroszlánt.. verembe csaltad…, a pásztort aki naponként gödölyécskét áldozott föl hímfarkassá változtattad.., a kertészt ..vak denevérré változtattad”. A szeretők közül kettő ott található az égbolt II. negyedén : „Pásztor” és a tarkatollú, akit „Kakas”-nak vélhetünk. Láthatjuk azonban magát Istárt is, aki maga az „Ij” csillagképe, a háború és győzelem istennője. A sértett istennő bosszúból atyját kéri, hogy az „Ég Bikáját” megteremtse „szarva az ég vásznába szúrjon”. A hatodik fejezetben járunk, a hatodik zodiákus figurát látjuk:
Anu atyám! Egy fiatal bikát,
Bátrat, erőset, hathónaposat
teremts elő s kötelét add a kezembe!”

Ez egyértelműen a Bika csillagkép, melyet a sumérek Égi Bikának neveztek. Anu főisten a földre küldi az Égi Bikát, s újabb harc következik be az Ikrek és az Égi Bika között: „akik mint két édes testvér egymást karolták”.. Két küzdelem történt, s az Ikrek is kétszer jelentek meg az égbolton, mint Nagy és Kis Ikrek.

Az előadás feléhez értünk.

A zodiákus ábrázolása hűen tükrözte az eseményeket. Az Ikrek (Gilgames és Enkidu) és Orion (Samas) álltak szemben a Bikával és a Plejádokkal. Mint láthatjuk, más jegyeknél nem jelenik meg az egymással szembeni ábrázolás. A konfliktust egy elvontabb értelmű jel is mutatja, ez a Hold sarlója. A Bika szarvai transzformálódtak át holdsarlóvá a különböző kultúrákban. Marduk isten nemcsak azért teremtette a Holdat, hogy világítson az éjben, ill. meghatározza a hónapok ciklusát, hanem azért is, hogy szemben álljon a nappal. Itt a Hold sarló a Bika és Plejádok oldalán áll, szemben Samas Napistennel és szövetségeseivel. Ez a világosság és sötétség, a „jó és a rossz” harcának első megjelenítése.

A történet a dráma a tetőfokára jutott, a félistenségek a Napistenség segítségével meggyilkoltak két isteni (csillagokbeli) teremtményt. A következmények beláthatatlanok.

Az égbolton eddig 180 fokot haladtunk az óramutató járásával ellentétesen, most visszatérünk a kiindulópontunkhoz, miként Gilgames is visszatért kiinduló helyére Urukba, Humbaba legyőzése után. Innentől ismét 180 fokot haladunk, de most az óramutatóval megegyezőleg.

A 7. tábla leírásában az Isteni Tanács mérlegelés és vita után ítéletet hoz a büntetést illetően: „egyiküknek meg kell halnia”. A Mérleg csillagkép segít minket a történet folytatásában. A Mérleg a Skorpió ollói között, az „Ülő” és „Álló istenségek” közt látható az égbolton. A vitában ott találjuk Samas napistent, akire az igazság istene jelzőt is használták. Az ítélet – bár Samas a védelmére kelt - Enkidu halála.. Az égbolt ezen negyedén az „Álló és Ülő istenségek” mellett „Ülő Kutya” (Kígyó) és „Kecske” (Lant) nevű csillagképeket neveztek el. Mindkét jegy Gula istennőhöz társítható, aki az egészség és betegség ura volt, a költemény arról tudósít, hogy Enkidu „testét fájások hasogatják” keserűen szól Gishez, „gonosz rontás szállott meg engem…ágyban rothadok el barátom”

Enkidu álmában előre látja halálát: „hirtelenül mellettem termett valami élőt félig ember, félig saskeselyű....Ijesztő karmait felém feszítette..

..Kövess engem, úgymond kövess hát! Irkalla hajlékába szállunk! A sötétség házába szállunk! Soha-vissza úton röpülünk!” A jelenetet hűen ábrázolja a „Sas és a Holt” csillagképe, melyről azt tartották, hogy a lelkeket szállítja a másvilágra.

A 8. tábla Gilgames feldúlt bolyongása, mert elvesztette barátját, és megismerte a halált: „oroszlánbőrbe öltözőm és úgy bolyongok a sivatagban” Ez minden bizonnyal a tengelyt tartó alak, Veszett kutya csillagképe, oroszlán lábakkal.

A 9. tábla egyértelműen utal a Skorpió csillagképre. Az alvilág kapuit Skorpió emberpár őrzi, fény árad belőlük. Elődeink következetesen kapcsolták össze a túlvilág kezdetét a Skorpióval és nemcsak Babilonban, hanem még az amerikai (szumó, cseroki) indiánok körében is: "Skorpió Anyát... úgy tekintik, mint aki a Tejút végén lakik, ahol a holtak lelkeit fogadja..” (-3) Gilgames előtt pedig holtak seregei táncoltak álmában.

A 9. tábla második felében Gilgames továbbmegy vándorútján, mivel a skorpió őr megenyhül és átengedi: „Haladj tovább királyi ősöd hajléka felé, napnyugatnak”. Ez megegyezik a Nyilas csillagképpel, melynek jelentése íjász, az ókori keleten pedig királyi fenség. Itt és a denderai zodiákuson is uralkodói fejdísszel van ábrázolva (Egyiptomban kettős koronával, Babilonban szarvakkal). Sumer neve PA.BIL.SZAG, mint „nagyhatalmú oltalmazó” vagy az „ősök, elődök feje”. Tehát ő a király, aki jelen esetben Gilgames, aki megfogadta a tanácsot „ment a Nap útját követve, napnyugatnak” Ennek a szövegnek is szélesebb értelmet kell gondolnunk, mert nem csupán arról van szó, hogy Nyugat irányában gyalogol, mert ebben az esetben nincs értelme a Nap útját követve kifejezésnek. Az égi síkon i. e. 2700-as években a Nap novemberben kelt és nyugodott a Nyilasban, decemberben a Kecskehalban (Bak), majd januárban az „Legnagyobb Emberben” (Vizöntő), Tehát Gis valóban a nap úját követve halad, de az „égbolton”.

A 10. tábla leírásában szerepel az átkelést segítő révész, amely eredetileg a „Kecskehal”, de ma már a Bak csillagképe. Mi jellemezhetné jobban a révész kettősségét, mint egy lény, mely egyszerre vízi és szárazföldi jellegű. Az átkelésben Gilgames „segítségére lesz” a Nyilas lábainál levő „Szállítóhajó.” csillagkép.

Itt ismét segítséget kapunk az utazás helyének azonosítására. A révésszel „másfél hónapi járóföldre kerültek a parti vizektől,” ahol Gis a halál vizeire ismer, és ahol Um-napisti észreveszi őt. A 45 nap 45 foknak felel meg továbbra is, tehát a „Kecskehal” csillagképtől a „Vízöntő” jegyéhez jutunk a zodiákus úton.

A 11. tábla kezdetén Um-napisti elmeséli a vízözön történetét, a zodiákuson pedig a Vízöntő jegyét láthatjuk. A Vízöntő régebbi neve a „Legnagyobb Ember”, ami kifejezetten a túlélő Um-napistire illik. Az eposz így említi őt: „eggyel a legméltóbbal láttattam jós álmot, hogy végképp az emberi nem ki ne haljon”

A tábla folytatásában szó esik az emberiség pusztulásáról, akik „mint a halak megtöltik a tengert”. A következő állomás az égbolton a Halak csillagképe. Ezt a csillagképet napjainkban két hallal ábrázolják, a babiloni képen azonban még a „Halak” egyik ága fecskemadárként jelent meg, és Fecskének nevezték. Talán éppen azért, mert Um-napisti galambot, fecskét és hollót reptetett, hogy megbizonyosodjon, van e már szárazföld. Az égboltrészen található további – Disznó, Ló, Szarvas - csillagképek a kimenekített állatokra utalhatnak. Mellettük áll a Szárnyas Párduc jegy, Nergál az alvilág istenének szent állataként, sugallja a halálos veszedelmet. „Irragál (Nergál) cölöpöket tépett, Ninurta gátakat szakított”

Ugyanezen a táblában beszél Um-napisti a kikötésről: „messze a tizenkettedik területrészen” emelkedett ki Niszir hegy csúcsa: „én pedi
g áldozatot mutattam be az isteneknek”, „kost s bakot ölve.” A 12. égövi jegy a Kos, amely mint áldozati állat ismert.

A Kos csillagképre Babilonban még a „Szerződtetett vagy Alkalmazott Ember” kifejezést használták. A megnevezés a már tudatosan életben hagyott Um-napistire utal. Enlil isten rendkívül dühös lett, amikor megtudta, hogy van túlélő, végül csak társai hatására békélt meg a helyzettel. A túlélő „Egyetlen Ember”-rel szerződést kötöttek. A bibliai változat szerint az áldozat után Isten kijelentette, hogy nem pusztítja el többet a Földet. (-4) A szövetségkötés jelképe a „Szivárvány” lett. A hagyományos asztrológia a Kostól számítja az új esztendőt, általánosan pedig az év fordulója a megújhodás és a vallás kinyilatkoztatásának ideje. Ezek az események jól illeszkednek eddigi történetünkhöz. Gilgames túlvilági utazása itt véget ért és visszatért Urukba.

A 12. tábla főszereplőjét, az alvilágban bolyongó Enkidut, Lulal alakjával azonosíthatjuk. Lulal oroszlánfejű figura (Enkidut már korábban azonosítottuk az oroszlánnal), aki ostort tart a kezében.(-5) Régebbi sumer szöveg így írta le őt: „Botját tartotta a kezében, s botja elől a halott lelkek reszketve mind elmenekültek..”

A perzsáknál az év utolsó tíz napja az az időszak, amikor a lelkek visszatérnek a Földre. Enkidu is engedélyt kap, hogy felkeresse barátját. Az alvilág istene (Az agg) parancsot kap Ea (Shupa) istentől: „Fúrj lyukat a föld belsejébe, az alvilág torkáig érőt! S Enkidu szellemét vezesd ki e lyukon át az élők közé, alvilágból a napvilágra, hogy Gilgamest fölkereshesse s karjaiba szoríthassa ismét!” Az alvilágbeli oroszlánfejű Enkidut a zodiákus tengelye köti össze az élők világában bolyongó oroszlánlábú Veszett Kutyával, akit az őt kereső Gilgamessel azonosítottunk.
A szellem találkozik az élővel.

Az események tehát remekül elbeszélhetőek az égbolt segítségével, pontosabban a megrajzolt zodiákus változatával. Mert egy tény az ellen szól, hogy a sivatagi regélés, felidézés végett lennének az égövi utalások beleszőve a történetbe: a 12 csillagkép nem látható egy adott földrajzi helyről egy időben, így a tábortűzi regélés a gyakorlatban nem működik, csak annak egy csillagképeket felrajzolt templomi változata.

Csillagkép mai neve Kapcsolodó Gilgames fejezet Sumer elnevezés Értelmezés
Szüz (Virgo) 1. AB.SIN / KI.HAL Mag Barázda
Oroszlán (Leo) 2. UR.GU.LA Oroszlán
Rák (Cancer) 3. AL.LUL Rák
Ikrek (α, β Gemini) 4. MASH.TAB.BA.GAL.GAL Nagy Ikrek (Gilgames, Enkidu)
Orion (Orion) 5. SIPA.ZI.AN.NA Az Ég Igaz Pásztora
Plejádok (Pleiades) 5. MUL.MUL, 7.BI DINGIR Csillaghalmaz, 7 isten
Nagy Kutya (Canis Major) 6. BAN Íj (Istár)
Nyúl (Lepus) 6. DAR.LUGAL Kakas
Szekeres (Auriga) 6. LU.CHUN.GA Pásztor
Ikrek (Gemini) 6. ASH.TAB.BA.TUR.TUR Kis Ikrek
Bika (Taurus) 6. GU4.AN.NA A Menny Bikája
Mérleg (Libra) 7. ZI.BA.AN.NA Mérleg
Kigyótartó (Ophiuchus) 7. DINGIR.KU.A.MESH Ülő Istenek
Északi Korona(CorBorealis) 7. DINGIR.GUB.BA.MESH Álló Istenek
Lant (Lyra) 7. UZ Ő a kecske (Gula istennő)
Herkules (Hercules) 7. UR.KU Ülő kutya (Gula állata)
Sas (Aquila) 7. A.MUSHEN, LU.USH A Sas és a Holt
Farkas (Lupus) 8. UR.IDIM Veszett kutya
Skorpió (Scorpius) 9. GIR.TAB Skorpió
Nyílas (Sagittarius) 9. PA.BIL.SAG A Nagy Király
Déli Korona (Corona Australis) 10. MA.GUR Hajó
Bak (Capricornus) 10. SUHUR.MAS.KU Kecskehal
Vizöntő (Aquarius) 11. GU.LA A Legnagyobb
Delfin (Delphinus) 11. SHAH Disznó
Csikó (Equuleus) 11. ANSHE.KUR.RA
Pegazus (Pegasus) 11. LU.LIM Szarvas
Kassziopeia (Cassiopeia) 11. UD.KA.DUCH.A Párduc (Nergal állata)
Halak (Pisces) 11. KU6 Halak
Halak nyugati ága (Pisces) 11. SIM.MACH Fecske
Androméda 11. TIR.AN.NA Szivárvány
Kos (Aries) 11. LU.HUN.GA Szerződtetett Ember
Kemence (Fornax) 12. LU.LAL Lulal Latarak
Perszeusz (Perseus) 12. SHU.GI, EN.ME.SHA.RA Az Agg, Enmesharra
Ökörhajcsár (Bootes) 12. SHU.PA Iga, Járom (Ea)

A szövegben további érdekességként, utalást találhatunk arra, hogy az események egy másik síkon történhettek.
„Útnak eredtek, gyors irammal, húsz mérőföldig meg sem álltak,
Akkor kardjukat földbe szúrták, s tarisznyát bontva megpihentek,
Harminc mérőföldnyi járóföldre éj lepte be őket ledőltek,
Egész nap ötven mérőföldnyi utat tesznek meg csodaképpen.”

Ez a leírás a 45 napi utazás előtt (Humbaba elleni harc előtt) látható. Ha matematikailag játszunk a számokkal, és elosztjuk a 20 mérföldet a 30 mérfölddel, a 0,66666667 számot kapjuk eredményül. Ha az 50-et osztjuk 30-cal, megkapjuk a 1,6666667 számot. Huvava erdője kétszer tízezer óra járóföldre terjed, ez a sumer mértékkel, 12 óra/nap, tehát 1.666,666 napnak felel meg. A helyi értékeket félretéve a 666 számot látjuk ismétlődni. (Gis 2/3 rész isten ember, vagyis 0,6666667 részben.) Amennyiben a zodiákus 360 fokát 10-360-ig tízesével növelve összeadjuk, 6660 lesz az eredmény. Mivel a sumerek a nullát nem használták, hanem a szövegkörnyezet mutatta meg, hogy 6-ról vagy 60-ról van szó, úgyis vehetjük, hogy ők az égboltot 36 részre osztották. A 666-os szám pedig arról nevezetes, hogy az 1 és 36 közötti számok összege. Tehát ez utalás lehet arra, hogy egy másik síkon történtek az események, amikor Gis és Enkidu felutazott a kerékabroncsra Humbaba ellen. A 11. tábla végén megismétlődik ez az utalás, amikor mintegy befejezésképpen, Gis megfáradva az utazásoktól, elhagyja hajóját és visszatér városába.

Vajon a történetet igazították a csillagképekhez vagy fordítva, az eposz történetét használták a helyi csillagászok az égövi jegyek névadásakor? Úgy tudjuk, hogy az égövi jegyek neveit a sumerek adták, és az ő elnevezéseik köszönnek vissza az egyiptomi és görög csillagászatban is.

A találó alakok mellett bizonyos esetekben erős alkotói fantázia is szükséges, hogy meglássuk a csillagokhoz rendelt alakzatokat. Ha önmagában elénk tesznek egy képet sok ezer csillaggal, kevesünknek jutnak eszünkbe éppen ezek a figurák. A Szűzt pl. ábrázolták két alakkal, később eggyel, aki hol fekszik, hol pedig áll. A figurák változtak, de az elnevezések maradtak, véleményem szerint azért, mert a jelentés fontosabb volt mint a formák.

Miért így „fogalmazták” meg ezeket az égövi ábrákat? Egyrészt, hogy azonosíthatóak legyenek, másrészt, hogy az elnevezéseikkel elmondjanak múltunkról egy történetet, amely információ lehet a számunkra. A zodiákus a Gilgames eposz története alapján kapta elnevezéseit. Megerősíti ezt, hogy a zodiákushoz kapcsolódó szomszédos csillagképek – „Ülő Istenek”, „Álló Istenek”, „Szivárvány” - is utalnak a történetre, de az eposzban nincsenek megemlítve. Tehát nem a már meglévő csillagképek neveit szőtték az eseményekbe, hanem fordítva. Néhány csillagkép – döntően az első negyedben található – elnevezésükkel azonban még adósak vagyunk. Olyan csillagkép elnevezések találhatóak itt, mint „Mélység”, „Ninmah”, „Eridu”. Ezek nem Gilgames eposzához kapcsolódnak, hanem egy azt megelőző másik történethez. A Mélység istene Enki isten, ő az, aki Eriduban alapította meg a legelső várost, tehát Enki és Ninmah történetéről van szó. Ninmah az emberiség anyja volt, aki Enki kérésére több sikertelen kísérlet után teremtette az embert. A történet az első ember megteremtéséről szól, így megelőzi Gilgamesét. A sumerek így írták az égboltra irodalmukat.

Az idézetek Rákos Sándor: Gilgames- Agyagtáblák üzenete, Dobrovits Aladár-Kákosy László: Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák, Robert Temple: He Who Saw Everything: a Verse Translation of the Epic of Gilgamesh könyveiből származnak.
1 Franz Boll, Carl Bezold: Csillaghit és csillagfejtés. 1987, Bp., Helikon
2- Epic of Gilgamesh by Robert Temple: He Who Saw Everything
Temple fordítása szerint:
Uruk népe tudja hogy..
Erős leszek, beutazom a kerékabroncsot..
Uruk városkapuján…
Meg fogom tartani az Akitu ünnepet.

3 Giorgio de Santillana, Hertha von Dechend: Hamlet malma. 1995, Pontifex
4 A Halak feletti babiloni csillagkép a „Szivárvány”. Bár a sumer és asszír szövegekben nem található, de a bibliai változat szerint, özönvíz után az Isten jele lesz a szövetségre, miszerint nem pusztítja el többé az emberiséget.
5 Lulal és Latarak (Cet) figurái az ó és újesztendőt elválasztó szerepben is ismertek ahol megbecsült védelmezők

Folytatás: "Enkidu a Kentaur" Acta Historica Hungarica Turiciensia 28. evf. 2. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00008/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2013_1.pdf

Minden jog fenntartva


Tartalom átvétel